Vannak bizonyos dolgok a gyerekvállalás kapcsán, amikre senki nem készített fel: pl hogy hihetetlen sebességgel változnak a dolgok csecsemő korban. Egyik pillanatban még a Moró-reflextől kalimpál, a következőben minden előzmény nélkül átfordul a hasára és vissza. (Akkor sem lepődtem volna meg jobban, ha megszólal perfekt franciául).
Aztán a másik az ALVÁS. Én tudtam hogy nem hagyják aludni az embert (egyébként ez sem igaz ebben a formában, pl terhesen négyszer ébredni éjszaka minden nyavalya miatt ezerszer fárasztóbb volt, mint éjszaka kétszer szoptatáshoz). De azt senki nem mondta, hogy a művészet nem az ébredésben, hanem az altatásban rejlik. A legelején lementünk spárgába és fejen álltunk és cigánykerekeztünk hogy elaludjon, aztán meg imádkoztunk, hogy ha fel is ébred, ne kelljen vele szambázni hajnal 2h-től 5h-ig. A következő pillanatban meg már magától alszik a kiságyban. És persze ez sem tart majd örökké, mert aztán kezdődik a fogfájás.Ha annak vége meg a szeparációs szorongás. Aztán jön a félelemérzet, bölcsibe szoktatás - egyszóval anno nekem valahogy senki nem mondta hogy az alvás körül forog az első 2 év.
Úgyhogy leendő anyák: én most szóltam.
Egy 7 évessel a hátam mögött azt mondom - remélem nem elkeserítve téged -, hogy nagyon alábecsülted azt a 2 évet :-)
VálaszTörlésnyilván, de azért remélhetőleg egy 7 éves már nem kelt fel szinte óránként éjszaka, hogy aztán fél6h-kor végleg felébredjen :-)
VálaszTörlés