2014. február 28., péntek

Mérhetetlen nagy az Isten állatkertje a szakirodalom a tökéletes szülő tökéletes gyerekének neveléséről. Az én gyerekem ugyan tökéletes természetesen, mégsem bír elaludni hajnal 1h előtt. De én vagyok a hibás. Azért mert sírni hagyom. Azt mondják a szakemberek, hogy ezzel a módszerrel tuti depressziós és drogos lesz nagykorára, és soha nem hív fel majd a szülinapomon. Tehát nem hagyom sírni. Járkálok vele 5 órán keresztül és bereked a hangom a sok énekléstől. De a másik tábor szerint állítólag így is drogos lesz és depressziós, ráadásul prostitúcióból fog megélni (de legalább felhív majd a szülinapomon és lesz némi zenei érzéke).
Azon is meg voltam győződve, hogy van tejem, a babám boldog, mert alig sír, nagyokat alszik, sokat nevet. De tegnap a gyerekorvosnő rávilágított, hogy ez a gyerek éhezik és rettenetesen alultáplált, adjak neki pótlást, szerezzek be egy mérleget és mérjem napi 10szer, stresszeljem magam halálra, mert 400 gramm hízás és 2 cm növés 3 hét alatt az smafu. És én, miközben a folyton csordogáló tejemet próbálom felitatni, nézegetem a babám egyre szaporodó hurkáit meg a tokáját és alapvetően kicsattanok a boldogságtól, azon gondolkodom, hogy a gyerekorvost a rókaprém bundájába fojtsam e bele, vagy egy vödör tápszerbe. Asszem ez utóbbi.

A könyvégetésen még gondolkodom, az nem fér bele az imidzsembe. Hja, nem egyszerű a frissen szült nő élete. 

2014. február 20., csütörtök

Áldom annak a nevét, aki a hordozókendőt feltalálta, és a sógornőmét is, aki megdobott eggyel kölcsönbe'. Az eredmény: kevesebb könnycsepp babarészről, több megmaradt idegsejt szülőrészről. Valamint áldom az időjárást is, és szinte biztos vagyok benne hogy van Isten, aki ezt az ideit nyújtotta: ezen a télen elmaradt a tél, ami azt jelenti hogy lehet hosszasan sétálni a parkban, valamint kitenni a napsütésbe és a teraszra kisbabánkat és hagyni ott aludni órákon át (míg én a neten lógok hogy lássam az ablakból, vagy ami még jobb: télikabátban kifekszem mellé a nyári nyugágyba és majdnem olyan mélyen alszom mint ő). 
Hiphopp és itt a tavasz, meg a nyár, és én elmondhatatlan boldog vagyok, mert most úgy jön a tavasz ahogy még soha: kisbabástul.

No meg arra ébredni, hogy kéthónapos ágypartnered reggel 6h-kor vagy 7h-kor hosszan és hangosan kakil melletted: fújtat, zihál, csapkod a kezeivel, halkan és bájosan panaszkodik, mindezt egy órán keresztül, félig csukott szemmel! Ilyenkor kicsit lelkiismeret-furdalásom van, hogy hogy bírok aludni miközben ő kínlódik mellettem, de aztán belátom, hogy azért kakilni mégse tudok helyette.

2014. február 9., vasárnap

Két nap híján elérkeztünk a bűvös hat héthez. Rengeteg minden változott ez alatt, látom hogy hogy okosodik a világ legtökéletesebb kislánya, és vele együtt én is. A fürdetésben még van fejlesztenivaló, úgy érzem, majd ha először nem ordítja végig, akkor dőlhetek hátra. De hát az ember nem kezdheti rögtön második gyerekes anyukaként. Azért fejlődöm én is, pl az éjszaka alvással el nem töltött órák számának növekedése pontos arányban van a "lecsekkolom  az alvó babát, lélegzik e még" számának csökkenésével.

De nézzük még az elmúlt hat hetet a számok tükrében: 

Babával kézben, rugózással eltöltött órák száma: 12.340
A fáradtság miatt kapott sírógörcsök száma: 15
A boldogság miatt kapott sírógörcsök száma: 132
Napok amikor déli 12h előtt fogat tudtam mosni: 5
Hajmosások száma részemről: 3
Percek amikor nem a babáról beszélgetek, gondolkodom: 0
Alkalmak, amikor majdnem síeltem: 1
A legtökéletesebb kislány legtökéletesebb apukája: 1

Egyszóval minden a megírt medrében  halad. Néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne ha már 3/6/9/12 hónapos lenne a babukánk, mennyivel könnyebb lenne minden (értsd: kevesebb hasfájás, több átaludt éjszaka), de aztán feleszmélek, hogy ezek az idők soha de soha nem jönnek vissza. Nem kérdés, hogy minden percet, sőt, másodpercet ki kell használni. Most még imád rajtam lógni, velem lenni, de egyszer csak nem nézek oda és hiphopp hirtelen kamaszlány lesz, aki vércikinek tartja az anyukáját.

És még mindig van egy dolog ami nem változott, amiben még mindig ott tartok mint a legelején: nem hiszem el hogy a világ legjobb dolga velem is megtörténhetett.