2014. július 2., szerda

Tegnap megöltem egy kiscicát. Olyan kicsi volt, belefért volna a fél tenyerembe. Még életemben nem láttam ilyen kicsi cicát. Hazavihetem? - kérdezte tőlem emberem kisfia. Papírdobozban haza tudom vinni - tette hozzá. Imádja a kismacskákat. Van neki már négy, csak mindig elszöknek.
Tedd vissza, mondtam neki, hagyjuk ott a bokorban, és ha majd anyukád igent mondd, akkor gyere vissza érte.
És mire megkapta felhjvta az anyját és boldogan ment volna a cicáért, addig az elpusztult a viharban. Milyen kicsi dolgokon múlik az élet.

Pár nap híján hat hónapja tart ez a furcsa állapot, melyben még mindig keresem a kapaszkodót a realitáshoz, de végképp nem találom. Hat hónap kevés megérteni, hogy lesz egy túlfűtött éjszakából egy élet, hogy hogy lesz egy csendben hunyorgó kis lényből fél év alatt hangosan rikkantó egyéniség. Hogy hogy lesz belőlem anya. Nem értem. Nem értem. Nem értem. 
Csak teszem a dolgom, nevetni tanítom a kisbabám, a többi megy neki magától. Rángatjuk országhatárokon kívül és belül, hogy megtanulja, az élet nem négy falból áll. Közben vígan tanulok románul, ha időm engedi, főzőcskézek valami extravagánsat a konyhában és ami még sose volt: egyáltalán nem gondolok a jövőmre. A saját jövőmre, mert a lányoméra annál inkább. A lányoméra. Az én lányom. Az én gyerekem. Fél éves. Én vagyok az anyja. Nekem van egy lányom. Nekem. Apja is van. Szeret. Szeretem. Egy nagy házban lakunk és a tengerre megyünk nyaralni. A lányom apja sokat dolgozik. Sokat dolgozik, hogy tudjunk a tengerre menni nyaralni. Félek, hogy valami baja lesz. Ateista vagyok, de néha imádkozom, hogy maradjon meg ez a boldogság. Egyezkedem Istennel: én már előre ledolgoztam hátralévő életem boldogtalanságát. Ne legyen több veszteség és fájdalom. Minden napom úgy telik, hogy kiélvezem ezt az egyensúlyt, ameddig lehet.

És miközben látszólag a legeslegnagyobb nyugalomban telnek a napjaim, a szoptatás-játék-séta-altatás, körforgásában, akkor lesz a legkomplexebb, a legérthetetlenebb, legboldogabb és a legfélelmetesebb világ.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése