Tegnap egész éjszaka zuhogott a hó. Reggelre kb 30 cm réteg csücsült az ágakon, a tavaszi rügyeken és a - húsvétkor spórolásból le nem szedett - nárciszokon. Aztán hóembert építettem a lányommal, hóembert, amilyet még soha. Három szintesen, sapkásat, szakállasat! Gyönyörűen hullott a hó, mint az amerikai filmekben karácsonykor, de nagyon nyomta a lelkemet a 30 centijével.
A nagymamám beteg. Amikor legutóbb láttam, egészen, ijesztően sárga volt. Hétfőn megműtik, és minden esély megvan rá, hogy jobban legyen, de én valahogy nem tudom elképzelni, hogy jobban lesz. És a halálát sem tudom. Itt ülök begörcsölve, agyalok a Nagymamámról, aki VAN, és nem tudok más igeidőben létezni vele kapcsolatban.
Végigcsináltam már két nagyszülő-halált. Még hátra van kettő. Felkészülni persze nem lehet, de ott motoszkál a kisagyamban, hogy minden múltbeli és jövőbeli fájdalom ellenére milyen végletesen mázlista vagyok, hogy ez nekem megadatott! Hogy négy ember közül mind a négy ilyen egészen sokáig jelen van (volt) az életemben.
És nem pont ezért, de közben eszembe jutok saját magam is, aki idén lesz 40 éves. És bár gond nélkül felveszem még a miniszoknyát és balettozom a lányommal a nappaliban pizsamában, de komolyan gondolom, hogy ez által a szám által közelebb került hozzám is a halál, a saját halálom. Mert innentől kezdve bármi jöhet. És ez nagyon furcsa érzés.
És nem pont ezért, de közben eszembe jutok saját magam is, aki idén lesz 40 éves. És bár gond nélkül felveszem még a miniszoknyát és balettozom a lányommal a nappaliban pizsamában, de komolyan gondolom, hogy ez által a szám által közelebb került hozzám is a halál, a saját halálom. Mert innentől kezdve bármi jöhet. És ez nagyon furcsa érzés.
Fel a fejjel! Eddig is minden jöhetett, csak épp nem értél rá tudomást venni róla. Egy szám az semmi, az csak egy szám. Óó, 40 évesen én még annyira erőm teljében éreztem magam, az egyik legszebb kor!
VálaszTörlésRemélem a nagyid jobban van!
Sajnos muszáj készülnünk, jobb ha némileg felkészülten élünk át egy-egy halált, mintha homokba dugnánk fejünket. A nagyszülőknél még sokkal súlyosabb halálokat is. :-( Mondom ezt neked, mint aki nap mint nap idős emberek közt mozog és haragszik azokra az utódokra, akik nem akarják tudomásul venni, hogy a szüleik hamarosan meghalnak és nem akarnak erről beszélni se, holott az öregecskék lelkének ez fontos volna...
igen, fontos lenne beszélni a halálról, csak sajnos az én családom sem olyan. Én biztos igyekszem majd a lányomat úgy nevelni, hogy ne legyen tabu, mert az mindenkinek jobb...
VálaszTörlésEzt előre is szívből köszönöm neked minden hozzám hasonló munkát végző nevében!! Régen, nagyszüleink idejében ez még nem volt tabu.
TörlésNagymamád miatt pedig őszinte részvétem kívánom, tudom most nagyon-nagyon rossz. Az emléke örök életedre el fog kísérni és veled marad. Sok-sok év múlva is meleg érzés lesz visszagondolni a vele kapcsolatos dolgokra, akárcsak nekem az én nagymamám által készített világ legfinomabb boros teájára.Ezek igazi kincsek.