Két nap híján elérkeztünk a bűvös hat héthez. Rengeteg minden változott ez alatt, látom hogy hogy okosodik a világ legtökéletesebb kislánya, és vele együtt én is. A fürdetésben még van fejlesztenivaló, úgy érzem, majd ha először nem ordítja végig, akkor dőlhetek hátra. De hát az ember nem kezdheti rögtön második gyerekes anyukaként. Azért fejlődöm én is, pl az éjszaka alvással el nem töltött órák számának növekedése pontos arányban van a "lecsekkolom  az alvó babát, lélegzik e még" számának csökkenésével.

De nézzük még az elmúlt hat hetet a számok tükrében: 

Babával kézben, rugózással eltöltött órák száma: 12.340
A fáradtság miatt kapott sírógörcsök száma: 15
A boldogság miatt kapott sírógörcsök száma: 132

Napok amikor déli 12h előtt fogat tudtam mosni: 5

Hajmosások száma részemről: 3

Percek amikor nem a babáról beszélgetek, gondolkodom: 0

Alkalmak, amikor majdnem síeltem: 1
A legtökéletesebb kislány legtökéletesebb apukája: 1

Egyszóval minden a megírt medrében  halad. Néha eszembe jut, hogy milyen jó lenne ha már 3/6/9/12 hónapos lenne a babukánk, mennyivel könnyebb lenne minden (értsd: kevesebb hasfájás, több átaludt éjszaka), de aztán feleszmélek, hogy ezek az idők soha de soha nem jönnek vissza. Nem kérdés, hogy minden percet, sőt, másodpercet ki kell használni. Most még imád rajtam lógni, velem lenni, de egyszer csak nem nézek oda és hiphopp hirtelen kamaszlány lesz, aki vércikinek tartja az anyukáját.

És még mindig van egy dolog ami nem változott, amiben még mindig ott tartok mint a legelején: nem hiszem el hogy a világ legjobb dolga velem is megtörténhetett.