Mióta elkezdett a gyermekem egész sokat aludni (nem elkiabálni!), éjszaka egyszer vagy egyszer sem ébred, nappal meg 2-3 órát simán szunyál délután. Úgyhogy mondhatnám azt, minőségi változás került az életembe, azaz napi 1-2 óra semmit-tevés (a házimunkán túl). Persze helyváltozatást nem igénylő, csendes foglalkozást kell ilyenkor választani, ami nem más, mint az olvasás.
Az elmúlt másfél év alatt kiderült, hogy az alvás után ez a második leginkább regeneráló tevékenység, mondjuk ha a filmnézést is beleszámítanánk, a harmadik, de nem számítjuk, mert az nem csendes.
Úgyhogy most fogyasztom a könyveket, amíg lehet. Mert később ki tudja mi vár? Még fél év, és megint kell menni dolgozni, egyelőre nem tudom hova. El se tudom képzelni. Olyan szinten vagyok bezárva ebbe a kicsi kis világomba, hogy el sem tudom képzelni, hogy lehet másképp.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése