Vagy 20 éve megjelent és azóta tucadszor szembejött velem különböző könyvespolcokon. És bár ránézésre láttam, hogy ez nem afféle ezoterikus nyavalya, sem valami amerikai típusú self-help book, de férfiasan bevallom: nekem csak most akadt a kezembe a Flow Csíkszentmihályi Mihálytól. Tudom, le vagyok maradva, de egész egyszerűen eddig nem volt rá szükségem. Vagyis egész addig, hogy meg nem fogant első gyermekem.
Addig a magam ura voltam és megvoltak az eszközeim, hogyan érjek el flow élményeket a mindennapjaimban, vagy legalábbis pár szegényesebb flash-t. Duplakör a Margit-szigeten, átbiciklizni a városon természetesen kedvenc zenéket hallgatva, színház meg filmek, csinálni és nézni, társadalmi életet élni, értékes emberekkel találkozni és legfőképp szabadnak lenni (már amikor sikerült és nem bőgve azon gondolkodtam a kanapémon fetrengve, hogy melyik kezemen vágjam fel az ereimet).
Nos, miután megvan az ember gyereke, elég egyértelmű lesz a képlet: a szabadság helyét átveszi az aggodalom. Hogy egészséges lesz e a gyerek, ha már megszületett és egészséges, hogyan ne öljem meg az első pár napban; aztán hogy ne egyen a féltestvérei által véletlenül elhullatott legó figurákat, amik a torkán akadhatnak, ésatöbbi ésatöbbi. És hiába mentődik fel az ember egy-egy fél órára, később többre is, ha ezalatt másra sem tud gondolni, mint a gyerekére.
Szerencsére ez már a múltté. Lányom másfél éves korától remekül kommunikál, és miután először sikerült otthagynom a bölcsiben bömbölés nélkül, abszolút élvezhetővé vált az életem. Ezt csak megtetézte a tény, hogy 2 éves és 1 hónapos korában elkezdte átaludni az éjszakákat, valamint hogy 2 éves és 4 hónapos korában végre sikerült leszoktatni az anyatejről. Azóta Kánaán. Jöhet a flow!
Úgyhogy én most újratanulom magam, és bár rohadtul nem lenne már kedvem átbiciklizni Budapesten, sem éjszakákba nyúlóan üldögélni valami vendéglátóipari egységben félidegen emberekkel - de remekül gyakorolhatom például reggel, bölcsiből jövet. Amikor nem gondolok se arra, hogy mi legyen az ebéd; se arra, hogy muszáj elmennem futni; hogy csak 3 órám van saját magamra, ebből mínusz a főzés és a bevásárlás - hanem arra gondolok pár pillanatig, hogy most szabad vagyok, és azt csinálok amit akarok. És jobb esetben itthon maradok, hagyom a dagadt ruhát másra és visszatérek ősi kedvenc elfoglaltságomhoz: My favourite things feldolgozásokat keresgélek a youtube-on és elképzelem amint el is éneklem őket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése