2017. január 26., csütörtök


Most kezdem kapizsgálni, miért esik olyan nehezükre az anyáknak szülés után valamivel visszailleszkedniük a társadalomba. Az én anyámnak annyira nehéz volt, hogy nem is sikerült. Nevelgette a két gyerekét teljes önfeladással a munkája mellett, aztán most az unokáit terelgetni, tesóméknak hála, kétszer-háromszor egy héten. Oké, közben bejárta a fél világot a munkája kapcsán, megtanult bridzselni, ilyenek. De valahogy soha nem lett saját élete. Úgy értem, amiben kiteljesedhetett volna. 
És én most, ennyi idősen kezdem azt érezni, hogy mennyire, de mennyire megértem. A világ legkényelmesebb dolga, ha az ember nem akarja megváltani a világot. Ha feláldozhatja magát valakiért. Ha nem akar különösebb nyomot hagyni.
És ha született volna még egy gyerekem, talán könnyebben léphetnék én is anyám nyomába. Két saját meg két mostoha gyerek, egy férjjel való boldogság és egy nagy ház pont elég arra, hogy kitöltse az ember életét. De nem született. És egyre inkább kérdéses, hogy fog e. Tiktak, tiktak, ketyeg az óra. Idén leszek negyven. Úgyhogy egyre sürgetőbb az igény, hogy valamit kezdjek magammal, valamit, ami előremutat, ami karrier, ami önmegvalósítás, ami világmegváltás, aminek köze van ahhoz, ami a négy falon kívül történik. Amit úgy hívnak hogy társadalom. Ami kéne, hogy érdekeljen. 
De bazira nem tud. Ezerszer inkább nézem a Diótörőt a youtubeon a lányommal és válaszolok neki mind az ötmillió kérdésére egyszerre, mint hogy azzal foglalkozzam, hányan éheznek a világban, elnyomják e a nőket, lesz e kire szavazni a következő választásokon és hogy mi az új színházi trend.
Igen ám, de ha engem nem érdekel a társadalom, én sem érdeklem őt. Úgyhogy megerőszakolom magam és még az sem lehetetlen, hogy emberek közé (értsd: 18 év felettiek) megyek ezen a héten.

3 megjegyzés:

  1. Ugyan már! Az anyaszerep áldozatokkal jár (az apaszerep is, ha már itt járunk) de az anyák nem áldozatok. Bizonyára az édesanyja sem volt az. Amikor majd a a végén visszatekintünk, és állítólag nem lesz sok időnk a lepergetésre - akkor vajon mi fog előretülekedni? Nem a szeretet adok-kapok a családdal? A többi merő kényszer.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Csaba, ez az én magam pillanatnyi igazsága, minden más vélemény csak okoskodás. Már bocsánat.

      Törlés