2018. november 14., szerda

40 felett szülni, az olyan, hogy egyszerre vagy tagja a Mommynity kismamás és a Neverordinary klímaxolós csoportnak a facebookon. Persze a kor nem számít, ma a futópályán simán elhagyott egy anyukám korú néni (ahh, már olyan öreg vagyok, hogy aki anyukám korú, az néni). Mondjuk simán van errefele olyan 30-as, aki öregebbnek néz ki nálam. Plusz a gyerek fiatalít! Úgyhogy ennyiben maradok.
Még mindig tart az eufória állapota a kisfiamnál. Az istenek nyugis babát küldtek, így ki tudom élvezni minden egyes percét. Meg hát muszáj is: azzal a tudattal nézegetem, hogy most utoljára van ilyen pici babám, több gyerekem nem lesz, és aztán olyan gyorsan megnő, hogy követni se bírom majd. Mint a lányomnál, akinél ugyan az első év csigalassúsággal telt és életem egyik legnehezebb éve volt, de most csak kapkodom a fejem, hogy mikor lett ilyen nagy. (Reggelente például 15 percen át szedi ki az orrából a beleszáradt fikát és aztán büszkén mutogatja, hogy "Anyu, nézd!") Jövőre iskolás lesz, egy új éra.
Egyszóval kiélvezem a pillanatokat (vagy törekszem rá) és próbálok minél kevesebbet szorongani. Ennél jobb úgysem lehet.