Mérhetetlen nagy az Isten állatkertje a szakirodalom a tökéletes szülő tökéletes gyerekének neveléséről. Az én gyerekem ugyan tökéletes természetesen, mégsem bír elaludni hajnal 1h előtt. De én vagyok a hibás. Azért mert sírni hagyom. Azt mondják a szakemberek, hogy ezzel a módszerrel tuti depressziós és drogos lesz nagykorára, és soha nem hív fel majd a szülinapomon. Tehát nem hagyom sírni. Járkálok vele 5 órán keresztül és bereked a hangom a sok énekléstől. De a másik tábor szerint állítólag így is drogos lesz és depressziós, ráadásul prostitúcióból fog megélni (de legalább felhív majd a szülinapomon és lesz némi zenei érzéke).
Azon is meg voltam győződve, hogy van tejem, a babám boldog, mert alig sír, nagyokat alszik, sokat nevet. De tegnap a gyerekorvosnő rávilágított, hogy ez a gyerek éhezik és rettenetesen alultáplált, adjak neki pótlást, szerezzek be egy mérleget és mérjem napi 10szer, stresszeljem magam halálra, mert 400 gramm hízás és 2 cm növés 3 hét alatt az smafu. És én, miközben a folyton csordogáló tejemet próbálom felitatni, nézegetem a babám egyre szaporodó hurkáit meg a tokáját és alapvetően kicsattanok a boldogságtól, azon gondolkodom, hogy a gyerekorvost a rókaprém bundájába fojtsam e bele, vagy egy vödör tápszerbe. Asszem ez utóbbi.
A könyvégetésen még gondolkodom, az nem fér bele az imidzsembe. Hja, nem egyszerű a frissen szült nő élete.
A könyvégetésen még gondolkodom, az nem fér bele az imidzsembe. Hja, nem egyszerű a frissen szült nő élete.