2016. május 4., szerda

Akkor darazsak voltak, rég nem tudom, mi volt

Én nem tudom mi van velem, de valahogy olyan apokaliptikus hangulatban telnek napjaim. Miközben a mindennapi életem szó szerint egy leányálom. Egy ideális szerelmi háromszögben élek (Emberem, a gyermek és én). Legnagyobb gondom, hogy kiültessem e már a paradicsompalántáimat, meg hogy a lányomat 2 évesen és 4 hónaposan végre sikerült leállítanom a szopizásról  és ez most jó e (elszakadt a bilincs, de egyben valami láthatatlan aranyfonál is vele együtt). Hogy mikor menjünk legközelebb Pestre, és hogy összehozzam e azt a színházi projektet, amin hetek óta gondolkodom, vagy ne. Kéne egy kicsit csellózni. Meg egy új cipő.

A minap elgondolkodtam az autóban utazva: előkerült egy régi Kispál lemez, talán az egyetlen, amit valaha - divatból - hallgattam. És miközben szólt, eszembe jutott a nagybátyám, ahogy két ujjával ütötte a taktust az Ágy, asztal, tévére a kormánykeréken, miközben utaztunk Veszprém és Almádi között; én 16-17 éves voltam és totál összezavarodott az élettől; a nagybátyám halkan dúdolta a szöveget - sosem volt egy harsány ember. Aztán amikor meghalt, a temetésén a legjobb barátja állt dísz-őrfalat a koporsója mellett, az arcán lassan csurgott le a könny; azóta az a barátja is meghalt, ugyanúgy rák - vajon az ő temetésén ki állt dísz-őrfalat? és vajon fog e erre emlékezni valaki 100, 1000 év múlva? Hogy én valaha utaztam egy autóban, szólt az Előre, Illéri, és azokra gondoltam, akik már nem gondolhatnak rám?

És mindezek mellett még gondom az is, hogy - egy nemrég olvasott cikk alapján kiderült - a medúzák annyira elszaporodtak a tengerekben, hogy lassan teljesen ellepik. Meg hogy a kultúrát nem az, hogy metszőollóval nyírják Magyarországon, hanem gyökerestül tépik ki. És hogy megint hány menekült fulladt a tengerbe. 

Úgyhogy érthető, hogy valahol mélyen mérthető a hangulatom: én azt gondoltam, a gyermek végképp értelmet ad az ember életének. De amikor lelki szemeim előtt azt látom, hogy lányom dédunokái megérik a világvégét, amikoris a medúzák majd átveszik a hatalmat a vizek felett, a Föld pedig elsivatagosodik, és nemcsak hogy színházi, filmes és irodalmi folyóiratok nem lesznek már, de színház, film és irodalom sem - akkor komolyan elgondolkodom, hogy kellett e ez nekem. 
Így kiszúrni az ükunokáimmal. *

*és hát ennek fügvényében tényleg ki nem szarja le, hogy Röhrig Géza magától ment e a tüntetésre, vagy odakeveredett.

3 megjegyzés:

  1. Nem, senki nem fog emlékezni ránk, és még 100 év se kell hozzá. De hát ez tulajdonképp miért baj? Belénk van kódolva a parancs, hogy adjuk tovább az életet, ez ellen se te, se én, se senki nem tehet semmit. Lehet már mi meg érjük a világvégét, nem kell ahhoz ükunoka. :-) De mit érne az egész, ha a szeretetünket, a bennünk lévő tudást vagy bármi ilyesmit, nem adnánk tovább. Még akkor is, ha mindannyian halálra vagyunk ítélve.
    Tudom, nem vagy vallásos, ezért csak úgy mellesleg zárójelben: ez a látható világ semmi, egy porszem, egy lehelet ahhoz képest, ami majd utána következik. Ahogy a Biblia mondja, mindenkinél nyomorultabbak vagyunk, ha csak ebben a látható világban reménykedünk.
    Nem a gyermek ad értelmet az életünknek, ezt csak rövid időre érezzük így, míg kamasz nem lesz, majd ki nem repül. Mindig fontos lesz számunkra, de nélküle is boldognak kell tudnunk lenni a világban. Ahogy most elszakadt az aranyfonál bármily fájdalmas, el kell fogadni örömmel: Lám, már ebben is boldogul nélkülem a gyermekem, milyen ügyes, egyre önállóbb, egyre okosabb! Sok aranyfonál fog még elszakadni, és azt mind-mind ki kell majd bírni, lehetőleg pozitív hozzáállással. Ezt fejben már jó előre gyakorolni, újra meg újra tudatosítani: ő egy külön lény tőlem, egy saját személyiség. Nekem legalábbis bevált ez a módszer, persze a fájdalmat nem úszod meg, de a gyermekeden sokat segítesz vele.
    Bocs a prédikációért, csak nagyon megérintett az írásod.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. szia Pipulka, képzeld, pont én is azon gondolkoztam el ezután, hogy csak a hit az, amivel túl lehet lendülni - szóval igazad van, azt hiszem. :-)

      Törlés
    2. Ó, köszi, ennek nagyon örülök. :-)

      Törlés