Visszanézve felnőttkoromra, az egyetem elvégzése óta gyakorlatilag folyamatosan pótcselekvésekben éltem, éltettem a lelkem. Színház - elsősorban. Aztán mozi, zenehallgatás, kocsmázás, vásárlások, rengeteg séta át a városon, biciklizgetések, a piacra meg vissza, pasizás, napozás a kertben. Olvasás dögivel. Folyamatos inger alatt voltam, muszáj volt folyton menni, csinálni, eltölteni az időt.
És most, amikor már nem vagyok a magam ura (szerencsére), kénytelen vagyok megélni a pillanatokat. Most már nem azért élek, hogy majd, majd egyszer találkozom életem párjával és lesz gyerekünk - mert most már van. Nem azért élek, hogy híres színésznő legyek - mert nem lettem. Szóval meg kellett tanulnom megállni.
Nem csoda hát, hogy mindenféle gondolataim támadnak az élet értelmét illetően. Mert nem tudom lefoglalni őket azzal a rengeteg ingerrel, mint régen. Pl. hogy nincs színház. Mégis hasznosnak kéne éreznem magam. Nemcsak a gyerekem, a társadalom számára is. De kell e? Ha kell, milyen módon? Tényleg olyan fontosak azok a visszajelzések, hogy én is vagyok valaki? Vagy elég ha én sejtem? Meg aztán: minek, ha úgyis meghalunk?
Szóval azt vettem észre, hogy így, negyven felé, kezdek átalakulni legbelül.
És nem tudom, hogy ez jó e. Mindenesetre szükségszerű.*
(*Mindeközben azért én vagyok a világ legboldogabb (szürke) verebe.)
(*Mindeközben azért én vagyok a világ legboldogabb (szürke) verebe.)
Persze, hogy jó. :-) Sőt, törvényszerű.
VálaszTörlésEzt a minek, ha úgyis meghalunkot tessék befejezni! :-) Olyan fölösleges erre gondolni. A társadalom számára is hasznos leszel majd, meglásd, ezt már most megmondom neked, csak várj még pár évet, míg a gyermeked nagyobb lesz. Benned van valamiféle vágy erre vonatkozólag, úgyis ki fog az bújni, nem bírod visszaerőltetni. Ahogy a kicsinyed önállósodik, egyre több időt fogsz ezzel tölteni, mert mint mondtam, az embernek önmagában, gyermek nélkül is fontosnak kell éreznie magát, boldogulnia kell. Van akinek soha nem születik babája, akkor ő haszontalan?
A visszajelzések meg igenis fontosak. Sokszor nem kapjuk meg, de legalább időnként fontos, mert ezek erősítenek meg, hogy van értelme tovább csinálnod. Persze az igazi visszajelzés bentről, belőled kell fakadjon.
Ha látnál, most izgatottan mosolygok, mert kicsit jó lenne előrekukucskálni, hogy mivel fogod tölteni az életed mondjuk 15 évvel később. Biztos vagyok benne, hogy fogsz találni valamit, amivel sokak számára hasznos leszel, vagy legalábbis sokak számára örömet szerzel, vagy valamiféle jó érzést közvetítesz. Nem, nem maradsz mindig "csak" anyuka, bármennyire szép ez most, ide a rozsdás bökőt, hogy újra kifelé is nyitsz majd. :-)
Jaj, bocs, de mindig pofáznom kell, mert annyira beleélem magam abba amiket írsz, mintha kicsit visszamennék az időben olyan dolgokhoz, amiket én már átéltem. Nekem is muszáj volt később találnom valami mások számára hasznos dolgot, így érzem teljesnek az életem.
De most még neked nincs itt az ideje, mert a leghasznosabb dolgot csinálod, anyukája vagy egy emberkének.
:-)
Törlés:-)
Törlés