2020. január 31., péntek


Másfél éves a fiam, tökéletes, zseniális, ultraédes, természetesen. A lányom is, aki már 6, mondjuk benne pár dolog idegesít, kb. pont azok a tulajdonságok, amiket tőlem tanult el. Emberem 47 lesz idén, szegény egyedül húzza az igát, mert én egy kanyit sem keresek, még az államon sem. Ráadásul neki kettővel több gyereke van, mint nekem. Bazi sok munka, bazi sok gyerek, kb egy ujjamon sem tudom megszámolni, mikor csinálta ő az esti fürdetést.

Én 43 leszek az év végén. Pont ennyi idősen kell majd újradefiniálni magam, amikor visszamegyek dolgozni. Hogy hova, arról még fogalmam sincs, mert pl. nem tudom elképzelni, hogy gyerekek fektetése helyett színházban lépjek fel (ráadásul olyanban, ami fél óra autóútra van innen.) Az egyszemélyes bábszínházi karrierem kifújt. A rádiózást unom. Tévézni lenne kedvem, de az meg nincs. Bejelentkeztem egy magyarországi filmes casting oldalra, de olyan nagyon nem lehetek kapós, mert egy hónap alatt 0, azaz nulla megtekintést kapott a youtube-ra feltöltött én-filmem.
Irhatnék még regényt is, pont most vergődtem végig Elena Ferrante Nápolyi regényfolyamát (ne kérdezd miért), ahol a főhős egy sikeres írónő és én is kedvet kaptam a sikeres írónőséghez. Elég lenne csak egy könyvet írnom, de azzal egyből híres lennék, mondjuk egy önéletrajzi-szakácskönyvit. Engem most, a saját koromban ez érdekelne a legjobban (tiszta égő, de így van). Már most is kisujjból összedobok egy céklás kuglófot. Vagy két tepsi krumplis pogácsát. Ma paprikás csirkét készítettem és a szaftjában főztem tésztát a gyerekeknek vacsorára. Altatás után én is belekóstoltam. És eszembe jutott 10 évvel ezelőtti énem, amikor még egyedül éltem Pesten a félszuterén lakásomban szomorú szingliként, hogy hányszor ettem ilyet! Csak épp Knorr zacskós paprikáscsirke-szatftban főzve. Pfff... Micsoda kontraszt. Mármint a 10 évvel ezelőtti énem meg a mostani között. Ha így haladok, öregkoromra ugyanolyan jól fogok főzni, mint a nagymamáim.
Készíthetnék videó-blogot is a youtube-ra pl, egy halom pénzt lehetne azzal is keresni, de ahhoz kellene még 682 feliratkozó a csatornámra, a főzés pedig már elég lefedett pálya. 


Szóval, passz. Nem tudom mit csinálok fél év múlva. És persze el se tudom képzelni. Kb még mindig azok az apró sikerélmények határozzák meg a napjaim, amik egy átlag kisgyerekes anyukának. Pl ha csak kétszer, neadjisten egyszer kelt fel a bébi éjszaka. Vagy el tudok menni futni, akár babakocsistól. Vagy egy fél órára valahová, teljesen egyedül.

Egyszóval extra-kiváltságos, férjem szerint irigylésre méltó helyzetben vagyok, és tökéletesen igazat tudok adni neki. Az unokatesóm halála azt hiszem sok mindenre megtanított. És ez az egyik, coelho-ra hajazó: hogy tudjam értékelni a jelent. Well done, Olga. 

3 megjegyzés:

  1. De örülök, hogy írtál, és hogy jól vagy! :)

    VálaszTörlés
  2. "én is kedvet kaptam a sikeres írónőséghez" - ez tetszett, Olga!
    KEEP ON!

    VálaszTörlés
  3. En is irono akartam lenni vilageletemben vagy riporter vagy szinesz es enekes. Az elsokhoz meg csak csak, utobbiakhoz azonban 0-t konyitok :)
    Hianyoztal es msot, h megemlitetted a regi eleted rajottem, h teged is mar az osidok ota olvaslak (imadtam a regi blog design-t) es milyen jo h neha meg mindig.
    Egyszer arrol is beszeltunk, h ha Pesten jarok osszehozunk egy elso talit :)

    VálaszTörlés