Eljött az idő, amikor újra kéne definiálnom önmagam, kitörni az anya-szerepkörből és kilépni a reflektorok elé, a társadalom színpadára. Magyarul: vissza kellene menni dolgozni. Az anyagiak ugyan nem kényszerítenek, mert adva van egy zseni Férj, aki nagyon sokat és nagyon jól dolgozik, ezáltal kb három nap alatt keresne meg annyi pénzt, amennyit én egy hónap alatt. De én már nagyon igénylem a kihívásokat, és nem, nem az olyanokat, hogy a kicsi fiamra fel tudom e adni a zokniját üvöltözés nélkül. Szóval irány a munka. De...
Ebben nem csak az akadályoz meg, hogy van egy anya-függő, még mindig szopizó kétévesem, akit most a vírus miatt még csak beszoktatni sem lehet bölcsibe. Meg aztán ha beszoktattam is volna, még mindig maradna egy első osztályos hétévesem, akit a vírus miatt egyelőre nem engednek délutánra az iskolában maradni, vagyis fél 1h-kor érte kell menni. Vállalhatnék persze 4 órás munkát, de az meg annyit fizetne, amiért nem érné meg sírni hagyni a bölcsiben a kétévest, beszoktatással vagy anélkül.
Négy pont után megakadtam. Két hívószó maradt: gyerekek és a kreativitás. Hátha összeáll majd ebből valami.
mi ezeket szerettük: https://pim.hu/hu/tanulas/elethosszig-tarto-tanulas/tudomanykozi#
VálaszTörlésmeg ez is jó volt, bár nem fiús: http://www.katonajozsefszinhaz.hu/42993-magikus-targyak-alkoto-workshop-8-14-eves-gyerekeknek
:)
Reg irtal! Várom,😊
VálaszTörlés