Eljött az idő, amikor újra kéne definiálnom önmagam, kitörni az anya-szerepkörből és kilépni a reflektorok elé, a társadalom színpadára. Magyarul: vissza kellene menni dolgozni. Az anyagiak ugyan nem kényszerítenek, mert adva van egy zseni Férj, aki nagyon sokat és nagyon jól dolgozik, ezáltal kb három nap alatt keresne meg annyi pénzt, amennyit én egy hónap alatt. De én már nagyon igénylem a kihívásokat, és nem, nem az olyanokat, hogy a kicsi fiamra fel tudom e adni a zokniját üvöltözés nélkül. Szóval irány a munka. De...

Ebben nem csak az akadályoz meg, hogy van egy anya-függő, még mindig szopizó kétévesem, akit most a vírus miatt még csak beszoktatni sem lehet bölcsibe. Meg aztán ha beszoktattam is volna, még mindig maradna egy első osztályos hétévesem, akit a vírus miatt egyelőre nem engednek délutánra az iskolában maradni, vagyis fél 1h-kor érte kell menni. Vállalhatnék persze 4 órás munkát, de az meg annyit fizetne, amiért nem érné meg sírni hagyni a bölcsiben a kétévest, beszoktatással vagy anélkül.

Na, de ha mindezek az akadályok nem lennének, akkor sem tudnám, hogy mit is csináljak.

1. A szabadúszó rádiózást nagyon meguntam, én végre csinálni szeretnék dolgokat, nem beszélni róla.

2. A kőszínház most félárbóccal működik, és amúgy sem tudom elképzelni két gyerek mellett, hogy esténként ne legyek itthon. Már ha egyáltalán kapna lehetőséget egy magamkorabeli, aki már fiatal lányokat nem játszhat, nagymamákat még nem, szóval a szereplehetőségek elég szűkösre vannak szabva.

3. Az itteni bábszínházat hülyék csinálják, roppant nagyra tartják magukat, de a teljesítményük kb nulla. Pedig ilyenhez lenne kedvem. És kb ez lenne a legideálisabb. Egy haladó szellemű bábszínház, ami nemcsak Benedek Elek népmeséket ad elő kesztyűbábokkal. Ha!

4. Kezdhetnék színjátszó kört is tartani, mert a színházcsinálás alapvetően érdekel, és mióta elolvastam a Székely Gáborról szóló 400 oldalas könyvet, még inkább elkezdett érdekelni. De egyszerűen nem tudom, hogy tudnám e csinálni. Én, akiket iszonyúan idegesít minden gyerek, aki nem az enyém vagy a barátaimé. De közben meg hátha tudnék velük valamit kezdeni, ami nekik is jó.

Négy pont után megakadtam. Két hívószó maradt: gyerekek és a kreativitás. Hátha összeáll majd ebből valami.