Itt az ősz valahogy sokkal őszebb. Égett avarszag a levegő, a piacon csak úgy kicsattannak az almák a sok napsütéstől és a kerítésünk mellett vöröslik a vadszőlő. Kisbabám alszik a teraszon - a változatosság kedvéért. És én ma sem fogom megváltani a világot.

Van rajtam ez a folyamatos bénultság míg ő alszik, a szívem dupla olyan gyorsan ver (talán a napi második kávétól) és mindeközben (folyamatosan) azon gondolkodm, hogyan lehetne jobban csinálni. Még több percet élvezni az időből, még többet nevetni, még jobban örülni annak ami van.

Álomvilágban élek. Éjszaka álmodom sokszora valóságot: hogy egyedül vagyok, se emberem, se kisbabám, hanem még mindig keresem az igazit sok álságos őszintétlen és gyáva férfi közt. Ez az én gólyakalifa sztorim, Babits után szabadon. És aztán felébredek, és jön az álom, miszerint

Kisbabám alszik a teraszon, én várom a bátyjait, hogy jöjjenek haza az iskolából. Ebédfőzés, rendrakás. A kisebbik megeteti, a nagyobbik a Radeczki indulót dúdolva lovagoltatja a térdén a kishúgát. Este az ágyban Emberemmel összedugjuk a gyűrött arcunkat a levendula párnán, úgy alszunk el.