Túl vagyunk a nagy projekten, aka keresztelő. Emberem számára megható nap, számomra jó buli volt (és igen, bebizonyítottuk, hogy tudunk 30 embert vendégül látni), gyerekem számára fárasztó és megríkató tortúra (utál hajat mosni, kifejezetten sérelmezte amikor a pap bácsi leöntötte a fejét vízzel). Most várom a következő projektet, ami egy pesti út lesz. Szinte mindig van mit várni. Amikor meg nem, akkor elámulok hogy milyen csoda kertünk van. Eszméletlen. Szinte napra pontosan 3 éve hogy először benéztem ebbe a házba, ide a kertbe. Akkor még nem volt ennyi virág, és megvolt a béna kis kalyiba a kert közepén. És nem volt 16 hónapos csodalány aki hemperegjen a fűben.
Akkor egy nyugágyon feküdtem bögre nescaféval a kezemben, és hagytam hogy Emberem (aki akkor még csak egy nyomulós pasi volt) nézze a napfényben a profilom. Persze jólesett. A nyomulása ellenére is volt valami, ami hozzá vonzott, és nemcsak az unalom, mint akkor hittem. Máig tart ez a nemtudommi, pedig sosem gondoltam hogy egy olyan férfi lesz életem párja, aki excel táblázatokban vezeti az életét. Sosem gondoltam hogy egy olyan férfi, aki excel táblázatokban vezeti az életét, lehet szuperszexi. Mekkorát tévedtem!
Én nem hiszem, hogy van nálam sokkal szerencsésebb ember a földön. Talán még egy icipici színház hiányozna ebből.
(és bár gaz pogány vagyok és nem hoz lázba a gyerekem keresztelője, de ezt mégis lehet venni afféle imának)
Olyan jó olvasni arról, ha valaki ilyen boldog! :-)
VálaszTörlés