Itt tegnap ért véget a román húsvét, május 1.-et hozzácsapva lett egy
hosszúhétvége, kirándulásokkal, kosarazással és felfújható medencében fürdéssel
a kertben. A gyerekek este sokáig fent maradhattak és reggel a kanapén ehették
a tejbepelyhet, miközben közösen néztük a Vissza a jövőbét. És pont úgy éreztem
magam, mint a bátyámmal régi nyarakon meg teleken a szünetekben, amikor még mi
voltunk gyerekek és nekünk volt szünetünk és már elég nagyok voltunk hogy
egyedül maradjunk a lakásban otthon és reggelente tévét néztünk, tévé után meg
nekiálltam rajzolni vagy festeni vagy gyurmázni vagy verekedni a bátyámmal és
aztán hazajöttek a szüleink és mindig csináltunk valamit közösen. Vagy csak
simán lementem a ház elé és játszottam a többi lakótelepi gyerekkel, akiket
kicsit lenéztem, mert ugyan barbiebabázni tökéletesen jól lehetett velük, de
nem tudták 11 évesen hogy ki az a Elizabeth Barett-Browning, se azt hogy Jane
Eyre, mert nem olvastak csíkos meg pöttyös könyveket.
És bár nem tudom hogy van e még egyáltalán pöttyös meg csíkos könyv, de most
ebben a román húsvéti szünetben – bár tonnaszám gyártottam a melegszendvicseket
a kakaókat és a mézes teákat, és a szüleim is messze vannak, - de olyan történt
ami rég: egy kicsit én is gyerek lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése